Tele leszünk kezdeti túlbuzgósággal, lendülettel, tettvággyal, ami lesz akinél némi feszültséggel járhat, de csak nyugalom, ha nem esel bele a panaszkodásba, az önsajnálatba, a kétségbe, akkor az erôk rendezôdnek amint egyszerûen csak elkezded tenni a dolgod, köztük azt, amirôl olvashatsz lejjebb.
Elérkezett a külsô, belsô rendrakás ideje, és az, hogy békében, önbizalommal telve, a saját válladat veregetve zárod-e a hetet, vagy teljesen kifacsarva, kimerülve, elnyomva érzed-e magad, ez Tôled függ... mint mindig.
Tekintheted ezt a hetet egy olyan próbatételnek, ami az eddigi tapasztalataid által a felismeréseidet vizsgáztatja. Vajon mit tanultál önmagadról? Mi az, amivel rendelkezel, ami már beépült a tudatodba, amin túlléptél? Erre érkeznek hozzád most események, helyzetek és velük emberek. Tudd azt is, hogy nem kapsz olyan szitut az életedbe, amihez nincsenek meg a szükséges hozzávalóid. Nem kell és nem is lehet segítséget hívni, ez most csak rólad fog szólni. Magad vagy.
Az elkövetkezendô hét két részre osztható, és legfôbb üzenete egy mondatban megfogalmazva így hangzik:
„Mutasd, hogy mid van (belül), mit szedtél össze életed során, mit tanultál... tedd ki az asztalra és szeparálj – hét egyik része -, amire szükséged van belôle, azt hasznosítsd arra, amire való, - hét másik része - mert tovább fog erôsíteni, önbizalmat, hitet ad, vagy pontosan azt, amire most a legnagyobb szükséged van, a többitôl pedig, amit már nem tudsz használni, csak hurcolod, attól szabadulj meg!”
Vigyázat, mert a sorrend nem minden esetben ez! Van akinél elôször a tapasztalatokat kell alkalmazni, és csak utána ismer rá arra, hogy ezen most túllépett valamilyen szinten – ez egy kicsit nehezebb út -, és lesz aki elôször rádöbben, hogy elérkezett az idô a változásra, ettôl a pillanattól túl tud lépni úgy, hogy másként reagál, és már át is formálódott a világ körülötte.
Képzelj el két embert, sôt, legyél az egyik Te Lehet bármilyen kapcsolat közöttetek : gyermek – szülô, férj – feleség, fônök – beosztott, szomszéd – meg a fûje.
A harmónia nem egészen stabil, sok a konfliktus, a vita, az akaratharc, szinte nem telik el úgy találkozás, hogy valamiért ne ugornátok össze, vagy ne menne repülni az agyad. Ha nem történik semmilyen összeütközés, a levegô akkor is forr körülöttetek, csak ilyenkor valamelyikôtök befogja a száját, fülét, szemét, elfojtja magában a reakcióját... a béke kedvéért, ami persze csak látszólagos. Gondolom úgy érzed, hogy mindig Te vagy az – hát ne hidd, a másik is meg szokta magát erôltetni, csak azt nem veszed észre.
Belül ott forrong, tombol, ôröl az erô, aminek az eredménye a következô találkozáskor egy „vulkánkitöréssel” járó sokkal nagyobb veszekedés, vagy még vörösebb fej. Az energia dolgozni akar és fog is, már volt szó róla, hogy nem uralni kell, hanem megtanulni vele élni, együttmûködni, használni – erôsebb nálad, úgyis eléri amit akar, ha elszabadul.
De még mindig jobb, ha kint tombol, mert a bent elakadt energiákból alakulnak ki különbözô betegségek!
Nem kell nagy ellenségre gondolnod, viszont biztos kaptál olyan embert az életedbe, akitôl a falra mászol, téped a hajad, egyszerûen idegesít valamiért...
Szóval itt vagytok egymással szemben, tele feszültségekkel, felgyülemlett méreggel, láthatatlanul vicsorogtok az arc alatt, jó kis játszmák zajlanak nap mint nap. Ki gyôz? Ki „erôsebb”? Ma ki lesz a másik felett? Kakasviadal, ami ugye tiltott...
Az, hogy mi okozza ezt az energiaszipkázást közöttetek, nem lényeg. Amivel a héten foglalkozhatsz, az a kettôtök harcából való kilépés, és ezzel a kapcsolat rendezése. Bizony, lehetséges még akkor is, ha a másikat nem tartod rá képesnek, bár ô is az. De most és itt Te vagy rá képes!
Bárcsak tudnád már ebben a pillanatban, hogy mi energia szabadulna Rád, ha kilépnél a játszmából, és amit olyan dolgokra használhatnál, amire csak szeretnél, ami fejlôdést, békét és teljes harmóniát hozna Neked!
Ha ezzel tisztában lennél, akkor dalolva elengednéd ezeket az életedbôl. Nem adnád a másik ölébe az erôdet, hanem felhasználnád a saját életedben. És mivel lehet, hogy a másik ember ezt nem olvassa, a Te kezedben a megoldás. Szeretem, amikor a I Ching felelôsségvállalásra hív bár jobban belegondolva mindig ezt teszi.
És hogy mit kell tenni? Itt jön elô az asztal. Mid van? Mire jöttél rá régebben, miután találkoztatok, és felment a pumpa, vagy lezajlott egy vita és Te lehajtott fejjel sétáltál haza? Egyáltalán megtörtént ez, vagy azóta is puffogsz magadban, hajtogatod a saját „igazadat”, lehülyézed a másikat, és elhatárolod magad minden felelôsségtôl? Ha így van, az elég szar ügy, akkor ez a hét nem a Tiéd, mert elôször el kellene jutni odáig, hogy van másik nézôpont is a sajátodon kívül, amit figyelembe kellene venned.
Ha pedig már megvagy a felelôsségérzetig, akkor nézz rá a kipakolt asztalra. Vedd elô az utolsó vitát, találkozást, és játszd le magadban most úgy, mintha ez nem is veled történt volna meg, mintha egy mozifilmet néznél csak az élmény, a tanulság, a mondanivaló miatt, vadidegen szereplôkkel.
Fogd be a szád, nyisd ki a füled, a szemed és játszd le a jelenetet úgy, hogy a másik embert figyeled, érzed, érted. Vajon mi zavarta meg a pillanatot, mit akart elérni a másik, mit szeretett volna elmondani? Milyen szándékkal tette ezt? A jóindulata mögött akarat, vagy félelem van-e? (A rosszindulatról késôbb)
Egyszerûen gondold végig az ô okait. Nem számít, hogy igaza van-e. Arra van most lehetôséged, hogy megtanulj 1-1 zûrös helyzetet úgy kezelni, hogy nem a játszmába lépsz bele, hanem a másik ember okait érted meg, mert csak annak ismeretében tudsz olyan döntést hozni, ami higgadt, felvállalható a végtelenségig, és nem okoz semmiféle plusz energiatombolást benned... nem játszma. Mikor mindezek tudatában lépsz, akkor nem fog érdekelni a másik fél reakciója. (Aztán majd kis idôvel nem is lesz olyan vészes az a reakció, csak figyelj)
Önbizalommal állsz a helyzet magaslatán, higgadt vagy, nem adsz vitaalapot, a másik kénytelen elfogadni a döntésedet – ha nem tudja, azzal már neked nincs dolgod – Te stabil vagy, felelôsséget vállalsz, és békére lelsz, mert minden szempontból körüljártad, és így hoztál döntést. De mindezt nem tudod megtenni, csak ha magadat elcsendesítve belépsz egy kicsit a másik világába, érzéseibe, okaiba.
Nem kell feltétlenül imádni, haverkodni, vagy örömkönnyekben kitörni, ha találkoztok, de elfogadni már el tudod majd a jelenlétét, döntését, reakcióját. Ez is bôven elég ajándék lesz Neked.
Ehhez kell most az asztalról valami. Hol akadsz el? Visszahúzódásnál? Akkor egy kis alázatot vegyél. Biztos vagyok benne, hogy az életed során kaptál ebbôl leckét, volt tapasztalatod, hogy néha meg kell hajolni egy másik akarat elôtt. És talán nem is sült el rosszul a vége, csak a térded fájt addig, amíg nem tudtál leereszkedni. ???
Vagy ott akadsz el, hogy amint a közelébe kerülsz, valami kirobban és elszáll az agyad? Ezek a régi elfojtott haragok lesznek. Ilyenkor egy kis megbocsátás jól jöhet. Elôször magadnak, aztán a másik embernek. Ehhez megint segítség egy kis empátia.
Lehet, hogy akárhányszor végig zongorázod a történteket mindig ugyan oda jutsz el, és semmi felismerni való nem jön? Akkor is be van akadva valami, mert nincs olyan érzelemmel feltöltött szituáció, legyen az kellemes, vagy kellemetlen, amibôl nem tapasztalni és ezáltal tanulni kell valamit. Ha megvizsgálsz egy helyzetet, és nincs tanulság, amit levonhatsz magadnak, ami elôrébb vinne, akkor még nem látsz mindent, ilyenkor menj beljebb, lesz ott még valami. Ha pedig belelátsz, akkor egy kicsivel több önkritika az, amire szükséged lesz, viszont nem az a fajta kell, amivel a tükör elôtt állsz homlok ráncolva, hanem az egód kritikája.
Ez fájni fog, ha elég ôszinte vagy magadhoz. És már miért ne lennél, hisz csak érted történik minden, ami történik, hát minek csúsztatni? Hazudni magadnak, vagy másoknak amúgy is az egyik legsúlyosabb Karma. Bizony. Javaslom, ne tedd, csak nyíltan, ôszintén, világosan.
És ha már itt vagyunk ez az ôszinteség a legfôbb feladat a héten. Ide kellene eljutni. Mások, vagy magad felé, egyre megy. Ez lenne a végsô cél ebben a pár napban. Az asztalon annak kellene maradni, ami ezt támogatja, és lesöpörni róla minden illúziót, önámítást, téves önigazolást.
És akkor még egy kicsit vissza a szándék háttéréhez.
Mit kezd a rosszindulattal? A válasz bonyolult: SEMMIT!
Ha Te ôszinte vagy, a döntéseid és a szándékaid - még akkor is, ha csak rólad szólnak -, hitedbôl a jót hozzák mindenki számára, ha nem akarsz ártani, akkor a rosszindulat nem ér el hozzád. Persze észreveszed, mert más, mint amilyen Te vagy, és ez feltûnik, de mivel benned ez az energia nem dolgozik, egyszerûen nincs fogása rajtad és bármilyen hihetetlen, ha nem akadsz fent rajta, akkor egyszerûen kikerül.
Akkor tud rád hatást gyakorolni, ha beleragadsz, ha meg akarod érteni, ha sajnálkozol miatta, vagy ha felveszed vele a harcot. Máris kapaszkodót adsz számára, és csak erre vár. Kialakítasz magadban egy olyan kapcsot, amibe valamennyire beleillik, és összeakadtok. Kikapcsolni pedig újra csak az érzelemmentességgel lehet, konyhanyelven magasról ejteni a rosszindulatú szándékot, nem tenni semmit, tudomásul venni, majd tovább lépni. Nem lesz nehéz, ha nem adsz neki önmagadból egy morzsányit sem.
Kívánom a hétre, hogy minden játszmából vond ki az energiáidat, ismerd fel, hogy méltatlan a tökéletességedhez az, hogy beszennyezd az életedet hazugságokkal, és teljes mellszélességgel tudd felvállalni a minden oldalról körüljárt, jóindulatú, igazságos döntésedet.