Mennyire szólhat bele a mostohaszülô a gyereknevelésbe?
Inkább a nevelôszülô kifejezést használom, mert a mostoha szó negatív jelentésû. A szülôk és a nevelôszülô együtt döntik el, akár kimondatlanul is, vagyis az adott családi dinamikától függ. Valaki szereti jobban kivenni a részét a nevelésbôl, van, aki inkább barátként igyekszik jelen lenni, és a nevelés nagy részét meghagyja a szülônek. A gyermek reakcióján is múlik az, hogy mennyire tudja, vagy akarja ôt nevelni a nevelôszülô. A nevelési elveket mindenképpen érdemes tisztázniuk a szülôknek, hogy egységesen képviselhessék azokat a gyermek felé. Fontos kérdés, hogy mikortól szól bele a nevelési kérdésekbe a nevelôszülô? A párjával érdemes az elsô perctôl megbeszélni gyermeknevelési szempontokat, tapasztalatokat, de a gyermek elôtt pótszülôként fellépni nem lehet az elsô pillanattól. A gyermeknek elsôsorban szeretetre, odafigyelésre, elfogadásra van szüksége folyamatosan, ha ezeket megkapja, és valamelyest kialakult az emberi kapcsolat a gyermek és a nevelôszülô között, ha már nem idegenként és ellenszenvvel tekint rá a gyermek, akkor következhet a szülô szerep.
Mik a leggyakoribb hibák, amit a nevelôszülô elkövet?
Ha ki akarja sajátítani a szülôt, vagy úgy tûnhet, hogy kisajátítja, ha nem mutat szeretetet, érdeklôdést, empátiát a gyermek iránt, illetve ha már elsôre szigorúan közelíti meg a gyermeket, magas elvárásokat támaszt felé, azzal aláássa a rokonszenv lehetôségét, amely egy ilyen érzékeny szituációban eleve ritkán jön magától. Ha negatívan nyilatkozik bármelyik szülôrôl, vagy a gyermekrôl, lekicsinyli a neki fontos dolgokat, bagatellizálja az ô problémáikat.
Talán összefoglalóan úgy lehetne leírni, hogy a legnagyobb hiba, ha a nevelôszülô ajtóstul ront a házba, ha még a kötôdés, szimpátia kialakulása elôtt a szülô helyére kíván lépni.
Hogyan ne legyünk vendégstátuszban ekkor?
Elôfordulhat, hogy abszolút beleszólhat a nevelôszülô a gyermek életébe, mégis vendégstátuszban érzi magát, mert alacsony az önbizalma, és nem kap elég megerôsítést. Tehát ez szintén egyéni. Elôször minden nevelôszülô vendégstátuszban van, onnan lehet továbblépni, de ezért tenni kell. Ha a gyermek érzi, hogy ez nem egy átmeneti állapot, és mindegyik felnôtt tesz azért, hogy jó kapcsolat alakuljon ki az újonnan érkezett nevelôszülô és a gyermek között, illetve ha a gyermek nem okolja a nevelôszülôt a szülei tönkrement kapcsolata miatt, akkor megszûnik a vendégstátusz. Ehhez azonban bizalomra van szükség.
Elképzelhetô az is, hogy a nevelôszülôt megkedveli a gyermek, és félni kezd attól, hogy ôt is elveszíti, ezért fontos, hogy fizikailag és lelkileg is biztonságban érezhesse magát.
Más a helyzet akkor, ha egy fedél alatt élnek a gyerekekkel, mint ha külön?
Természetesen más a helyzet, ha nem egy háztartásban élnek, akkor általában a nevelôszülô kívülállóbbként tekint magára, és a család is rá. Ha egy fedél alatt élnek, akkor több inger éri a gyermekeket és a nevelôszülôt egymástól, intenzívebbé válnak az érzések, akár pozitívak, akár negatívak, illetve könnyebben/hamarabb pótszülôi szerepbe kerül ilyenkor a nevelôszülô. Rendkívül fontos, hogy a gyerekek között ne tegyen különbséget, akkor sem, ha a saját vér szerinti gyermekeit is hozza az új kapcsolatba.
Mire törekedjen inkább a nevelôszülô? Arra, hogy szülôi tekintélyt szerezzen, vagy arra, hogy inkább baráti legyen a viszony?
Legjobb esetben mindkettô egyszerre teljesül, de elôször fordított sorrendben. Szükség van a szabályokra, de a megfelelô idôben.
Ha a gyermek érzi a szeretetet, mindamellett, hogy érzékeli azt is, hogy a mostohának nem célja „elszeretni”, elvenni tôle a szülôt, akkor kiválóan tud mûködni a mozaikcsalád. Ilyenkor idôre van szükség ahhoz, hogy a gyermek ne betolakodónak érezze a felnôttet. Talán nemrég omlott össze a világ a számára azáltal, hogy a szülei elválnak, vagy végleg elveszítette egy szülôjét, és máris elvárják tôle, hogy elfogadjon egy pótszülôt, és engedelmeskedjen neki. Ilyenkor gyakran a válás miatti düh is kivetül a nevelôszülôre, amit toleránsan, megértôen, türelmesen kell kezelni.
Az édes mostoha címû könyv, amelybôl színdarab is készült, arról szól, hogy a gyermek rettenetesen fél már elôre a mostohától, és el is menekül elôle. Késôbb, amikor úgy ismeri meg ôt, hogy nem tudja, hogy valójában a mostoha lesz, akkor az új anyuka a kedvességével megnyeri a gyermeket, óvatosan közelít hozzá, és így, hogy emberként ismeri meg a gyermek, késôbb a mostohával kapcsolatos elôítéletek és félelmek, a betolakodó képe fel sem merül, mert már kötôdik a nevelôszülô személyéhez, ami felülírja a gonosz mostohához általánosan kapcsolódó félelmeket.
Törvényszerû-e, hogy problémák adódjanak ekkor?
Törvényszerûnek nem mondanám, de minden helyzetben, ha intenzívek és fájdalmasak az érzések, akkor ezek nehézséget okoznak, amelyet meg kell oldani, nem szabad tabuként kezelni, vagy a szônyeg alá söpörni, mert késôbb megállíthatatlanul, illetve tünetek formájában törnek fel. Ez egy olyan helyzet, amelyet a gyermek ártatlanul szenved el, és ha maga a válás nincs megfelelôen lekommunikálva, akkor az ezzel kapcsolatos feszültségeket a gyermek könnyen kivetítheti a nevelôszülôre, benne láthatja az akadályt, amely a szülei közé gördül, és ellehetetleníti a családi békülést. Aktivizálódhatnak a mostohaszülôhöz kapcsolódó sztereotípiák, amelyek negatív érzésekkel töltik el a gyermeket, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Miben segíthet a párunk?
Megnehezíti a válást, hogy a korábban egymást szeretô emberek néha teljesen kifordulnak magukból, gyûlölködve, szitkozódva kommunikálnak egymással. Ez szavak nélkül is látható, és borzalmas teher egy kisgyermek számára, aki a legtöbb esetben tudattalanul magát okolja a család felbomlása miatt, illetve a haragot kivetítheti a nevelôszülôre. A szülôk felelôssége kontroll alatt tartani az indulatokat és a kommunikációt, megnyugtatni a gyermeket és biztonságot adni neki.
Ha a szülôk elválnak, vagy a család elveszíti az egyik szülôt, és kialakul egy új párkapcsolat, akkor fontos kérdés, hogy mikor mondja el a szülô a gyermeknek, hogy nevelôszülôt kap, mikor mutassa be neki? Aggódással is telhet ez az idôszak, hiszen lehetséges, hogy a gyermek nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja el az új személyt családtagnak, mindemellett becsapva érezheti magát, ha késôn tudja meg. Gyakran a gyermekek már érzik azt, amit késôbb közölnek velük, tehát fontos az idôzítés a jó kapcsolat megôrzése érdekében, figyelembe kell venni a gyermek igényeit, hogy mennyire nyitott az adott idôszakban, és az életkorának megfelelô módon elmondani neki a történéseket.
A szülônek rendkívül fontos szerepe van az ilyen helyzetekben, mintegy közvetíteni, tolmácsolni, segíteni a kapcsolatot a gyermek és a párja között. ô a csomópont, aki mindkét ember szeretetét élvezi, és kulcsfontosságú a szerepe a nevelôszülô, és a gyermek kapcsolatának egyengetésében. Odafigyeléssel, mintegy közvetítve a gyermek és a nevelôszülô között, kifejezve, hogy a nevelôszülô nem veszi át a gyermek helyét az ô szívében, nem szorítja ki a pozíciójából. Lehetséges, hogy a nevelôszülôt is érzékenyen érinti az új helyzet, fájdalmat okoz neki a gyermek távolságtartó, vagy szemtelen viselkedése, haragja, nemtörôdömsége, és igazságtalannak érzi ezt a viselkedést, mert ô úgy érzi, hogy mindent megtesz a jó viszony érdekében. Ilyenkor a párja segíthet oldani a feszültséget, elismerheti az erôfeszítéseket, amelyeket tett, és bíztathatja, a másik oldalról pedig beszélhet a gyermekkel, megnyugtathatja ôt is, és biztosíthatja ôt a szeretetérôl, amelyet nem befolyásol semmi.
A vérszerinti szülô, vagy a gyerek viseli rosszabbul az új helyzetet?
Ez függ a konkrét helyzettôl, és az adott emberek személyiségétôl, múltjától, jelenétôl. A vér szerinti szülônek több joga van egy családban döntéseket hozni, gyakran könnyebben ki tudja mondani az érzéseit, levezetni a feszültségét, mint a gyermek. A gyerekeknek segíteni kell ezekben, és abban, hogy ne legyenek tabuk, és az érzelmeiket, fájdalmaikat fel tudják dolgozni. Mindeközben a felnôtteknek is foglalkozniuk kell a saját lelkük egészségével, annak visszaállításával, megtartásával. A legnehezebben általában az viseli a helyzetet – akár felnôtt, akár gyermek -, akinek nem volt beleszólása a változásba, vagy úgy érezte, hogy nem tudta befolyásolni azt, ezért tehetetlennek, áldozatnak érzi magát, esetleg hibáztatja is magát a történtekért.
Mik a kikerülhetetlen konfliktusok?
Sajnos elhangozhat a „Te nem vagy az apám/anyám!” „Milyen jogon szólsz bele az életembe?” ez ekkor már egy korábban elinduló folyamatot jelez. A gyermek, illetve az elhagyott szülô a nevelôszülôben láthatja a zátonyra futott kapcsolat okát, emiatt elôfordulhat szidalmazás is. A szülô, akinek új párja lett, alkalmanként a védelmére kel a nevelôszülônek a másik vér szerinti szülôvel szemben, vagy éppen a korábbi párját védheti az új kedvesével szemben. A magány, sértettség, meg nem értettség, tehetetlenség, harag érzései még a késôbbi idôszakokban is szülhetnek konfliktust.
Tippek, tanácsok, hogy lehet az összezördüléseket elkerülni?
Fontos, hogy a gyermek sok minôségi figyelmet kapjon. Tehát a vele töltött idô során ôszinte érdeklôdéssel forduljanak felé, ne abból álljon a közös idôtöltés, hogy a szülô, nevelôszülô a mobiltelefonjával, vagy a számítógéppel van elfoglalva, hanem valóban vegyen részt a gyermek életében, nap mint nap szánjon rá idôt, hogy meghallgassa, és játsszon vele, illetve életkortól függô módon is kimutassa a gyermek igénye szerint, hogy törôdik vele. Lényeges a vér szerinti szülôk közötti, illetve a nevelôszülô és a gyermek felé irányuló indulatmentes, ôszinte kommunikáció, és a problémamegoldásra törekvô konfliktuskezelés. A nevelési kérdéseket érdemes tisztázni, illetve a gyermek érzéseit, aggodalmait is, és ezekre reagálni, megnyugtatni ôt. A feszültségoldás, stresszkezelés nélkülözhetetlen a felnôttek és gyermekek esetében is.
Kikkel rosszabb? Fiatalabb, vagy idôsebb gyerekkel?
Más típusú viselkedésminták szükségesek a gyermek életkorától függôen. Általában a nevelôszülôk a kamaszokkal találják meg legnehezebben a közös hangot, de minden életkornak vannak nehezebb oldalai is az örömteliek mellett. A kisebb gyermekeknél még nagyobb szerepet kap a következetes szabályrendszer, amely az életre nevel, és biztonságot is ad, az idôsebb gyermek pedig könnyebben kikéri magának a szabályok betartatását. A kisebb gyermek még a játék, rajz útján ad hangot az ôt érzékenyen érintô dolgoknak, az idôsebb akár verbális agresszió, vagy a magába zárkózás útján. Minden korban fennáll az agresszió, vagy önagresszió, és a regresszió veszélye is, de minden korú gyermekhez meg lehet találni az utat, ez nem csak az életkortól, hanem a személyiségtôl is függ. Könnyebb azokkal a gyermekekkel, akik könnyebben kifejezik az igényeiket, kimutatják az érzéseiket, de ez rajtunk is múlik, hogy mennyire érdeklôdünk, kérdezünk, figyelünk. Ha tudjuk, hogy mibôl érzi a gyermek a szeretetet, milyen a szeretetnyelve, mi tölti föl, mi nyugtatja meg, akkor könnyebb a dolgunk.
Mennyire fontos a vérszerinti szülôvel jó kapcsolatot ápolni?
Ezt a gyermek igénye határozza meg. Fontos, hogy teret kapjon, hogy ô mit szeretne, hiszen önhibáján kívül került abba a helyzetbe, hogy felbomlott a család, és sokszor emiatt tudattalanul bûntudatot éreznek a gyermekek. Ha jó viszony állt fent a gyermek és a vér szerinti szülô között, akkor fontos a kapcsolatápolás, és hogy ebben partner legyen a másik szülô, illetve a nevelôszülô. Ha azonban negatív hatások érték a gyermeket a vér szerinti szülô részérôl /pl. elhanyagolás, agresszió/, akkor a szülô feladata és felelôssége a gyermek védelme is, és ennek fényében kell mérlegelni a láthatást, mindemellett figyelembe venni, hogy a gyermek hogyan viszonyul a szülôhöz, mondja, mutatja, hogy hiányzik neki stb.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha állandósul valamilyen probléma, tünet, vagy viselkedészavar, ha elharapóznak az indulatok, és egyre több konfliktus adódik, ha nehéz megtalálni a megoldást, vagy nem látszik a kiút, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. Ez nem jelent megbélyegzést, a titoktartás teljes, és lehet, hogy egy pár alkalom is elegendô ahhoz, hogy helyre álljon a rend. Egy külsô szemlélô könnyebben tud segíteni, más megvilágításba helyezheti a történteket, új szempontokat adhat, segít a feldolgozásban, és konkrét javaslatokkal is tud szolgálni igény esetén, amely fontos támasz lehet a nehéz helyzetekben.
A kérdéseket köszönöm Tomanóczy Andreának, aki az Index nôi magazinja, a Dívány.hu számára, a Poronty rovatba készítette a cikket.