Keveset kapsz az élettôl?

A kérdésre a megoldás mindössze egy provokatív kérdés:
â??Te mennyit raksz bele?â?
Ha most fel is háborodtál kicsit, nézzük meg közelebbrôl a kérdést. Bizonyára azok az esetek sorjáznak most gondolataidban, melyekben Te annyit adtál, annyit megtettél másokért és ôk mindezt nem viszonozták.


Ha eltaláltam, akkor ez azt jelenti, hogy Te minden ilyen helyzetet üzletként kezelsz. Amennyit én beleadtam, azt kapjam is vissza. Mert ha nem, akkor csalódok, nem teljesültek az elvárásaim és elmondhatom, hogy „már megint kihasználtak”. Miközben pedig sajnálod magad, jól megmagyarázod, hogy miért nem éri meg adni és mindezt kifogásaiddal alá is támasztod.



Csakhogy az Élet nem így mûködik.



Nem egy üzlet, ahol a befektetett energiát pontosan onnan kapod vissza, ahová befektetted és pontosan abban a mennyiségben, amennyit befektettél. És egyáltalán, a megtérülés nem is lehet cél. Azért add bele magad, és a lehetô legtöbbet, hogy részt vegyél. Részt vegyél az életedben, aktivizáld magad, tapasztalj és játssz.











Amikor folyamatosan csak azt méricskéled, visszakaptad-e azt, amit adtál, akkor saját elégedetlenségedet és boldogtalanságodat teremted. Mert ahonnan nem kapod vissza, azzal szemben rossz érzéseid lesznek, ami csak megerôsíti, hogy nem is érdemes adnod. De amíg így beszûkíted a figyelmedet, nem veszed észre azokat a helyzeteket, amikor többet kapsz, mint adtál, vagy éppenséggel nem is adtál semmit, ennek ellenére kapsz. Biztosan volt már olyan, amikor egykedvûen mentél a boltba, az eladó mégis rád mosolygott és még egy kedves megjegyzése is volt hozzád.



 



Mindez az elv ráadásul nagyon érvényes a kapcsolatokra is. Hányan állnak úgy egy új ismeretséghez, hogy meglátom, mire számíthatok a másiktól és majd ennek megfelelôen viselkedem én is. Annak mérten adok, amennyit kapok. De most képzeld el, ha mindenki így áll hozzá. Soha nem találkozik így két ember teljes valójában. Ezért olyan kevés az igazán mély, tartós kapcsolódás. De a mennyiséggel nem tudod a minôséget pótolni.



Ez olyan, mintha egy új süteményt szeretnél megsütni, amihez mondjuk kell 1-2 különlegesebb hozzávaló is. De mivel még sosem próbáltad, nem szeretnél sokat beinvesztálni, így 1-2 összetevôt kicserélsz másra – kardamom helyett jó lesz a gyömbér is - , esetleg silányabb minôségûre, mert így kisebb lesz a veszteség, ha a végeredmény nem sikerülne. Elkészül a süti, az eredményrôl pedig megállapítod, hogy „lám, milyen szerencse, hogy nem költöttem rá annyit, mert nem is olyan nagy szám”. Igen ám, de így nem az eredeti receptrôl mondasz véleményt, hanem egy módosított változatáról. Készítsd el a süteményt a legjobb összetevôkbôl, és annak alapján döntsd el, hogy érdemes-e legközelebb is megsütnöd!



 



Soha nem fogod megtudni, hogy mi rejlik egy kapcsolatban, egy helyzetben, amíg Te nem teszed bele magadat teljesen. Mert az Élet lényege az aktív részvétel. Ha azt érzed, az élet keveset ad, nézd meg, hogy Te hol adsz keveset magadból!