Az eredetileg vadon élô rooibos növény egy kizárólag Dél-Afrikában, a nyugat-fokföldi Cedarberg hegység környékén ôshonos cserjeféle. Ültetvényei nem vegyszerezettek, a feldolgozás minden fázisa természetes módszerekkel zajlik.
A növény vékony, hosszúkás leveleit kézzel szüretelik a nyári hónapokban. A teát összehantolva, halmokban fermentálják, ennek során kapja jellegzetes pirosas barna színét.
A tea feldolgozásának utolsó folyamata a gôzzel történô sterilizáció és a szárítás. Évente körülbelül 8000 tonna rooibos teát állítanak elô, aminek a fele Dél-Afrikában kívül kerül forgalomba. A legnagyobb fogyasztók közé tartozik még Németország, Japán és Hollandia, de az utóbbi években egyre népszerûbb az Egyesült Államokban és világ többi országában is.
Sikersztori
Már az 1700-as évek végén készültek írásos feljegyzések arról, hogy a helyiek évszázadok óta használják gyógyászati célokra a növénybôl készült fôzeteket. Kereskedelmi forgalomba elôször egy Benjamin Ginsberg nevû orosz emigránsnak köszönhetôen került a XX. század elején. A tea sajátos tulajdonságainak köszönhetôen, kivételes színének és ízének, valamint egyedülálló egészségügyi hatásainak köszönhetôen hamar nagy népszerûségre tett szert az európai országokban.
Hamarosan mind a mai napig tartó tudományos kutatások kezdôdtek a gyógyászati célokra való felhasználhatóság érdekében. A rooibos tea népszerûsítésének legismertebb alakja a dél-afrikai Dr. Annique Theron, akinek 1968-ban született meg az elsô könyve a témáról. Kutatói tevékenységének, és a rooibos kivonatot tartalmazó szépségápoló termékeinek elismeréseként 1997-ben elnyerte a Szellemi Jogok Világszervezetének legjobb nôi feltalálónak járó díját. A rooibos azóta is hódító útját járja, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a korábban csak kis bioboltok polcain megtalálható teák közül manapság kedvünkre válogathatunk a teaházakban vagy a legnagyobb hipermarketekben is.
Gyógyír a bajra
A tea egészségre gyakorolt pozitív hatásainak listája szinte végtelen.
Koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, cserzôanyag-tartalma alacsony, és rendkívül gazdag szabadgyököket megkötô antioxidáns anyagokban. Görcsoldó, gyulladásgátló és antiallergén. Enyhíti a fejfájást, az asztma, a szénanátha tüneteit, jótékony hatással van az álmatlanságra, hasnyálmirigy bántalmakra, és elôsegíti az emésztést. Hatásos ellenszere az olyan bôrbetegségeknek mint az ekcéma, pikkelysömör. A pattanásos bôr kezelésére hatékony készítmény.
A teát külsôleg is szokták alkalmazni, számos bôrápoló termékben megtalálható. Dél-Afrikai kórházakban bevett gyakorlat bôrallergiás gyerekek rooibos-fürdôs kezelése. Gyomoridegesség és fejfájás enyhítésére ugyancsak javallott. A magas antioxidáns tartalomnak köszönhetôen alkalmas a prosztatagyulladás okozta bántalmak kezelésére. A rooibos lassítja vagy bizonyos esetekben meg is állítja a sejtek káros elváltozását, így nagy szerepe lehet több rákfajta megelôzésében.
A nemzetközi szakirodalom bôségesen foglalkozik a témával, a rooibos kutatások kapcsán a hatvanas évek óta több mint száz tudományos publikáció született. Jelenleg is zajlanak a laboratóriumi kísérletek, amelyek sikerétôl függ, hogy hivatalosan is gyógyszerré nyilvánítják-e a tea hatóanyagait.
Vörös nedû
A rooibos tea nem tartalmaz színezéket, tartósítószereket, aromákat, így kiváló natúr ital készíthetô belôle. Sokan a fekete teákhoz hasonlóan gyakran tejjel, citromszelettel vagy mézzel fogyasztják. Íze kevésbé kesernyés, mint a fekete teáé, így könnyebb dolgunk van, ha el akarjuk kerülni a cukor hozzáadását. Az elkészítés után tetszôlegesen újramelegíthetjük anélkül, hogy veszítene ízébôl.
Gyakran fogyasztják jeges tea formájában, hiszen így is nagyon finom és megôrzi jótékony hatásait. Kis utánajárással számtalan ételreceptet találhatunk, amelyek rooibos segítségével készülnek. Levesek, saláták, húsok, halételek, és még desszertek készítéséhez is használják.