Leggyakrabban partnerünket okoljuk a kialakult helyzetért, ôt próbáljuk manipulálni annak érdekében, hogy a helyzet változzon. Errôl szólnak általában a veszekedések.
És miért követnek a veszekedések sztereotip mintázatot? Részben, mert képtelenek vagyunk felismerni a felszín alatti érzelmeinket, és mindezeket kifejezésre juttatni, mert akkor sebezhetôvé válunk. Nem véletlen a sebezhetôségtôl való félelmünk, hiszen sokszor a viták hevében épp egymás fájdalmas pontjaira mutatunk rá. Másrészt a vitából gyôztesen szeretnénk kikerülni. Így a veszekedés érzelmi menete teljesen független annak tárgyától. Tehát elôrelépés sem várható.
Ahhoz, hogy felismerjük, min csúszhatnak el kapcsolataink, fel kell ismernünk, hogy a valóságot mindig szubjektíven látjuk. Az adott helyzetre, történésre vagy személyre rávetítjük tapasztalatinkat és elképzeléseinket.
A kapcsolat elején mindig az ideális nôrôl, ideális férfiról alkotott elképzelésünket vetítjük a másikra. Az elsô csalódás akkor ér bennünket, amikor partnerünk nem tud megfelelni ennek a képnek, és saját lénye nyilvánul meg. Ekkor pedig azt a képet kezdjük el rávetíteni, amit a nôrôl vagy férfiról gondolunk általánosságban. Ezek a minták már sokkal részletesebben kidolgozottak és a pozitív mellett negatív vonásokkal is rendelkeznek. A nemekrôl való általános vélekedésünk létrejötte összetett, magába foglalja a szüleinket, mint az életünkben elsôként megismert nôt és férfit. Ezen kívül a kulturális hatások és az összes tapasztalatunk belesûrûsödik ebbe a képbe.
Sokszor már nem is a valóságot látjuk legtöbb esetben, hanem sokkal inkább csak azt az elképzelést, amit a partnerünkre vetítünk és reakcióinkat is az elôfeltételezéseink határozzák meg.
Hajlamosak vagyunk arra is, hogy saját magunk negatív tulajdonságait vetítsük ki a másikra. Így miközben a másikon bosszankodunk, elkerülhetjük, hogy mélyebben magunkba kelljen nézni.
Csoda, hogy ennyi konfliktussal terheltek párkapcsolataink? Megoldást csak akkor találhatunk ezekre a helyzetekre, ha tudatossá válunk a bennünk zajló folyamatokra, és képessé válunk felismerni a szerepeket, kivetítéseket és érzéseket.