Szeretetnyelv

Minden ember születetten rendelkezik szeretetnyelvvel, ami az ô egyéni hozzáállása az érzelmek kezeléséhez. Ezen a módon adja és fogadja az érzelmeket, így szeret, és érzi, ha szeretik. Mindenki találkozik az életében az összes szeretetnyelvvel, mégis az a legalapvetôbb számára, amelyikkel született.


 



A szeretetnyelv a születési horoszkópból jól kiolvasható, és igen hasznos tud lenni a párkapcsolatban, gyereknevelésben, a családi életben. 



Négy nagy szeretetnyelvet különböztethetünk meg, azonban minden ember szeretetnyelve egyedi, sok speciális, csak rá jellemzô árnyalattal.



 



A radix horoszkópban a Hold jelenti az érzelmi Ént, az érzelmek, emóciók kezelését, a vágyakat, szükségleteket. A Hold elhelyezkedése a horoszkópban, erôssége, temperamentuma, motivációja, fényszögei, házának és jegyének harmóniája vagy diszharmóniája mutatják meg az igazi érzelmi Ént.



 



A mindennapi életben nagy segítséget jelent, ha ismerjük a párunk, gyermekünk, családtagjaink szeretetnyelvét. Ez sok érzelmi problémától, félreértéstôl, csalódástól kímélhet meg a gyakorlatban.



 



Már kisgyermekkorban is fontos, hogy jól szeressünk, olyan módon fejezzük ki a szeretetünket, amelyet a kisgyermek szívesen fogad, és ért. Nehéz megértetni a szülôvel, ha a gyermekének nincsen szüksége az oviban történô búcsúzásnál hosszas ölelgetésre, közös rituáléra, integetésre, - mint a szülônek - mert szeretetnyelve a kommunikációra épül. Elég lenne megbeszélni, hogy mikor jönnek érte, egy puszi, egy „Szeretlek!”, és már szaladhat is a csoportba. Az otthoni együttlét, a közös játék is a kommunikáción alapuló szeretetnyelven mûködik a legjobban: szerepjáték, mesélés, beszélgetés. A szülô szeretetnyelve ebben az esetben más, ô az érzelmi élmények, érzelmi gondoskodás szeretetnyelvét érti. Mivel a szülô a „nagy”, neki kellene alkalmazkodnia a gyerek szeretetnyelvéhez, és megérteni, hogy a gyereknek teher az érzelmi csüngés, nem igényli ezt.



 











 



A többgyerekes szülô valószínûleg azt tapasztalja meg, hogy a gyermekei más-más bánásmódot igényelnek, mert más a szeretetnyelvük. Lesz, aki szeret az ölünkbe ülni, kéri, hogy simogassuk, csiklandozzuk, dögönyözzük. A másikkal csak egy pillantást váltunk, egy gyengéd gesztus is elég, azonnal érzi, milyen hangulatban vagyunk. A harmadik elmeséli, mi történt aznap, csacsog, sms-t, e-mailt ír, akkor is, ha egy háztartásban élünk. A szülônek egyszerûbb a dolga a hasonló szeretetnyelvû gyerekével, és tanulnia kell, ha valamelyik nagyon más módon éli meg az érzéseit.



 



Párkapcsolatban is problémás lehet, ha nem értjük a partner érzelmeinek kifejezését. Hosszabb kapcsolatokban panaszként gyakran elhangzik, hogy sohasem voltam boldog, úgy érzem a párom sohasem szeretett igazán. Pedig csak más a szeretetnyelv, és mindenki a magáét várná el a másiktól. Pl. a nô szeretetnyelve a fizikai közelség, testi érintés, simogatás, összebújás, míg a férfié az aktivitás, a cselekvés. ô nem akar összebújni, nem fizikai gyengédség útján mutatja ki az érzelmeit, hanem cselekszik. Lenyírja a füvet, ügyeket intéz, elvisz a munkába, tettekkel fejezi ki a szeretetét. Ha tudjuk, hogy ez az ô szeretetnyelve, és a sajátunk más, akkor középen, félúton találkozhatunk, és megtanulhatjuk, hogyan mûködhet két eltérô szeretetnyelvû ember kapcsolata, anélkül, hogy meg akarnánk változtatni a másikat.