Ezekre a kérdésekre adok választ az alábbi cikkben, remélem, hogy sokak számára gondolatébresztô lehet.
Szülôi felelôsség: szeretet, kommunikáció, keretek
A szülôk felelôssége a családban a béke megteremtése, ennek alapvetô feltétele a nyílt, érdeklôdô, ôszinte, egyenes kommunikáció. Természetesen a dackorszakban és a kamaszkorban ez különösen nehéz, de meg kell próbálnunk mindent megtenni a családi harmónia érdekében. Ha zavar alakul ki a családi életben, az szinte rögtön kihat az iskolai életre, tanulásra, kortárs kapcsolatokra.
A leggyakoribb probléma a háttérben az elhanyagolás, bántalmazás, ez jelenthet egy érzelmileg hideg légkört, és verbálisan szurkálódó, piszkálódó, folyamatosan kritikus hangvételt is.
Szülôként a fô feladatunk a szeretetteljes légkör megteremtése, és a keretek felállítása, betartatása. Csak így nevelhetünk lelkileg egészséges gyerekeket, akik az iskolában, és késôbb a munkahelyen is helytállnak, akikre büszkék lehetünk idôs korunkban, és akiktôl visszakaphatjuk azt a szeretetet, amit adtunk nekik. Ha a gyerek nem kapja meg, amire szüksége lenne, késôbb visszaadni sem tud belôle.
Szinte minden családban kialakul az a helyzet egy idôben, hogy úgy tûnik, a hétköznapok felmorzsolják a szülô-szülô és szülô-gyerek kapcsolatokat is. Az alapvetô teendôkre, feladatokra koncentrálunk, és nem az emberekre. Nem vesszük figyelembe, hogy azon kívül, hogy kész-e a házi feladat, idôben ágyba kerül-e mindenki, az sem mindegy, hogy hogyan történik mindez, mennyire feszült a légkör, hány kedves szó hangzott el egy délután-este, vagy csak felszólítások és sürgetés.
Ha az egyén jól van, a család is jól van
A problémás helyzetekbe elôbb energiát kell fektetnünk, csak utána várhatunk javulást. És ha úgy érezzük, hogy már nincs energiánk, figyelmünk, idônk, amit oda adhatnánk a másiknak, akkor elôbb magunkat kötelezô érvényû feltölteni. Mindenkinek meg kell találnia a saját maga számára leghatékonyabb feszültségoldási, stresszoldó, feltöltô tevékenységeket, amibe bele tud feledkezni, ezt Csíkszentmihályi Mihály „flow”-nak nevezte. Prof. Dr. Bagdy Emôke mindig hangsúlyozza, hogy a nagymozgások kikapcsolják a stresszközpontot, érdemes mindenkinek mozognia!
Ha mindenki jól van egyénileg, békében saját magával, akkor együtt is jól leszünk.
Tanuljuk meg fogadni a kritikát, ebbôl épülhetünk!
Az iskolákban a pedagógusok számos nehéz feladattal szembesülnek, amelyek már rég túlmutatnak azon, hogy a tananyagot át kell adni. Hallgassuk meg a pedagógusok észrevételeit a gyermekekkel kapcsolatban, fogadjuk nyitottan a javaslatokat, ne támadóan reagáljunk, hiszen az építô kritika egy külsô szemlélôtôl sokszor kincset ér. Nem azt üzeni, hogy ügyetlenek és rossz szülôk vagyunk, hanem azt, hogy nyitva áll az ajtó a fejlôdésre, kapunk egy kapaszkodót ahhoz, hogy tudjuk, változtatni kell, különben a dolgok rosszabbra fordulhatnak, és ennek elsôsorban a gyerekek isszák majd meg a levét.
A változáshoz vezetô úton a határozottság és következetesség elengedhetetlen a nevelésben.
Modern nevelés: partner a gyerek?
A családokban nagyon gyakori helyzet, hogy partnerekként szeretnénk nevelni már a kisgyerekeket is, de ez addig nem mûködhet, amíg mi nem adjuk át az elsajátítandó, elvárt kereteket! A gyerek nem döntheti el, hogy mikor kell mennie aludni, és hogy be akarja-e kötni magát a biztonsági övvel az autóban! Hiszen gyerekként az ösztönei, vágyai alapján döntene, még nem tette belsôvé a kontrollt, amelyet a szülô kötelessége átadni neki. Sok mindenben adhatunk döntési lehetôséget, pl. mit szeretne enni, mit meséljünk, hová menjünk, milyen programra, kit hívjunk vendégségbe, de a fontos dolgokban a szülô dönt, ez pedig biztonságot ad a gyereknek, lehetôséget, hogy ô is megtanulja, kiismerje a helyzeteket, mire nagyobb lesz. Nagyon szorongó lesz az a gyerek, akire a szülei gyakran áttolják a döntés felelôsségét.
Szülônek lenni komoly kihívás, tanulható mesterség
Legtöbbször a gyermekvállaláskor még nem tudjuk, hogy milyen kihívások várnak majd ránk, csak elképzelni lehet ezeket. A szülôi mesterség talán életünk legnagyobb kihívása, de tanulható! Ne féljünk kérdezni, változtatni, figyelni azokat, akikrôl példát vehetünk! Senki sem úgy születik, hogy rögtön tudja, hogyan legyen elég jó szülô! Tökéletesnek pedig nem is kell lennünk, hiszen az életre való felkészítés része, hogy nem izolált buborékban, tökéletes helyzetekben nônek fel a gyermekek, így felkészülnek a kisebb nehézségekkel az élet valódi kihívásaira.
Vegyük észre a jeleket a családban, ha valaki nincs jól, ha látjuk rajta, hogy valami nincs rendben, ne minôsítsük ôt, hanem kérdezzünk, gondolkodjunk együtt!
Adjuk át a gyermekeinknek azt a szemléletet, amely nem a hibáztatáson, hanem a problémamegoldáson alapul, megoldáscentrikus, és nem ítéli el az egész embert egy-egy hiba miatt! Ez is az életre való felkészítés része.
Szeretetnyelvek
A szeretetnyelvek is rendkívül fontosak, hiszen mindannyian másból érezzük, hogy fontosak vagyunk. Valakinek az az elismerô szavak, a minôségi idô, az ajándékozás, szívességek, vagy a testi érintés is lehet a szeretetnyelve, ezekrôl bôvebben olvashatunk Gary Chapman könyvébôl. Lehet, hogy a másik nem érzi, hogy fontos, és ez számtalan konfliktust szül, miközben mi magától értetôdônek érezzük, hogy szeretjük ôt, és nem vesszük észre, hogy másként fejezzük ezt ki, nem úgy, ahogy eljutna hozzá. Például, ha ajándékokkal halmozzuk el, de ô valójában közös idôtöltésre, vagy ölelésre, simogatásra vágyik, akkor hiába vesszük a sok ajándékot. Ahhoz, hogy az érzések, az üzenetek célba érjenek, arra kell figyelnünk, hogy a másiknak mi a fontos!
A párkapcsolat a család alapja
A szülôk egymással való kapcsolata sokszor feledésbe merül. Elfelejtjük, hogy férfiak és nôk is vagyunk, nem csak anyák és apák. A gyermeknevelés oltárán észrevétlenül feláldozzuk a párkapcsolatunkat. Enélkül a stabil tartópillér nélkül pedig hogy is mûködhetne hosszútávon egy család, hogyan lehetnénk boldogok?
Merre tartunk, mit akarunk?
Ha a családban a szülôk tudatosak, vannak céljaik, akkor a gyermekeiknek is lesznek majd.
A serdülôkor feladata az Erikson-i pszichoszociális szakaszok szerint, hogy kialakuljon az identitás, megtaláljuk, hogy hová tartozunk, világossá váljon, hogy kik vagyunk, és mit akarunk az élettôl. A serdülôkor érzelmi viharai, hatalmas konfliktusai nem könnyítik meg a szülôk számára, hogy segítsenek ezekben a folyamatokban a gyermeküknek, sokszor türelmesnek kell lennünk, hogy kivárjuk, a serdülô megharcolja a saját csatáit. Sokkal több idôt és gondolatot kellene szánni az önismeretre, számtalan kérdést feltenni magunknak, elkezdeni keresni a válaszokat. Ha a könnyebb utat választjuk, a szônyeg alá söpörjük a valódi kérdéseket, akkor nem fogunk választ találni rájuk. Kérdések nélkül nincsenek válaszok, erôfeszítés, energiabefektetés nélkül nincs eredmény.
Sokszor a boldogságot úgy hajszoljuk, hogy feltételekhez kötjük: „majd akkor leszek boldog, ha elérem/megvalósítom…” Vegyük észre a hétköznapokban is a boldog pillanatokat, és tegyünk érte, hogy ezekben a szeretteinknek is legyen része!
A pályaválasztás és elhelyezkedés szempontjai között sokaknál elsô helyen a fizetés mértéke áll. Viszont ha nem élvezzük azt, amit csinálunk, nem szeretjük a munkánkat, akkor hogyan lehetnénk boldogok, miközben az idônk nagy részét ezzel a tevékenységgel töltjük? Ha valamilyen pálya mellett letesszük a voksunkat, azért, mert szeretjük csinálni, örömünket leljük benne, onnantól van esély arra, hogy ügyesedjünk, fejlôdjünk, és végül kiválóan mûveljük azt, így meg is élhessünk belôle. A siker csak 20%-ban tehetség, 80%-ban szorgalom eredménye!
Nagyon sok idôt töltünk az Interneten, közösségi oldalakon
Szülôként nehéz elfogadni, hogy a gyermekek, fiatalok már más világot élnek, mint a korábbi generációk. A média, Internet, közösségi oldalak használatára rengeteg idôt szánnak. Ha otthon nem megy folyamatosan a TV a háttérben, ha a szülôk is tudatosan megválasztják, hogy milyen mûsorokat, filmeket néznek, akkor a gyermekeik is ezt fogják tenni. Azt feltétlenül tudnunk kell, hogy nagyobb mennyiségû agresszív tartalom nézése agressziót szül. Mindemellett el kell fogadnunk, hogy a gyerekek a társas élet nagyon nagy szeletét a virtuális térben töltik, annak elônyeivel és veszélyeivel együtt. Aki ott nincs jelen, az sok mindenrôl lemarad, és ezt viszont el szeretné kerülni.
A passzív TV-nézés még mindig több idôt tölt ki, mint az aktívabb internetezés, amikor jóval több lehetôség közül választhatunk. Megdöbbentô adat, hogy napi 4-5 órát töltünk TV-nézéssel, és napi 3,5 órát az Interneten.
Mire marad ezen kívül idô? A mozgás, beszélgetés, más hobbyk, barátok, személyes kapcsolatok nélkülözhetetlenek a lelki egészségünk szempontjából.
Elsôsorban példamutatással tudja más tevékenységekre rávenni a gyermeket a szülô.
Sokszor a fiatalok félnek a valódi, személyes helyzetektôl, gyakorolni kell, hogy hogyan álljanak helyt ahhoz, hogy visszanyerjék az önbizalmukat. Ehhez a felnôttnek valódi odafigyeléssel kell hallgatnia a gyermekét, elmesélni a saját tapasztalatait, példát mutatni, és tanácsokkal ellátni ôt.
Vannak, akik úgy kezdenek párkapcsolatba, hogy sosem látták személyesen a másikat, csak a virtuális téren keresztül. Nagyon sok esetben a fiatalok már a szerelmet is elkerülik, nem alakulnak ki mély érzelmi kapcsolatok, tartanak a buktatóktól, és ezt azzal palástolják, hogy kimondják, nincs szükségük rá.
Ha a családtagok eltávolodnak, elidegenednek egymástól
Sosem késô változtatni! Vegyük észre, ha baj van, elôször kérdezzük meg a másikat, hogy ô hogy látja, és merjük kimondani ôszintén, ami bennünk van! Fogalmazzuk meg az érzéseinket, hiányainkat, merjünk kérni és adni is! Merjünk megoldást keresni, merjünk változtatni! Ha mindent úgy folytatunk, ahogy eddig tettük, akkor az eredmény is ugyanaz marad! A hibáztatás, az indulatok mindig hátráltatják a közeledést, javulást.
Ha mindegyik fél szeretné, akkor helyre lehet hozni bármilyen kapcsolatot, természetesen türelemmel, odafigyeléssel, önzetlenséggel, és minôségi idôtöltéssel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem csak egy térben vagyunk és mással foglalkozunk, hanem közösen csinálunk valamit, beszélgetünk, egymásra figyelünk, egymásra nézünk, nem párhuzamos tevékenységként valami mással, hanem elsôdleges és egyetlen elfoglaltságként.