Ami magát az esküvôt illeti, ki ne gondolt volna arra, hogy mi értelme? Mítoszok keringenek arról, hogy valaha a kettô egy volt, azután ketté vált, majd viszály folytán elszakadt egymástól. Azóta keresi párját az egyik, a másik, s ha végre rá talált, nem tud nélküle élni.
Az esküvô talán ennek a mítosznak a beteljesült mozzanata, beavató rítus, amelyben a kettô többé nem külön álló, hanem valami hatalmasabb által eggyé vált kör. Az esküvôhöz mindig kell egy szertartás-vezetô, aki a beavatást közvetíti, végzi, és abban a pillanatban, amikor az igen elhangzik, a kapcsolat más rendû síkon folytatódik.
A tenger közelsége lelket betöltô ajándék. Élet, élet, élet, susogja a hullámzás, s amikor esküvô van, benne eggyé válik a kettô lélegzete.