Az ember alapproblémája egyszerûen az, hogy elfelejtve igazi természetét, az önmegvalósítás drámai harcaba bonyolódott: egyéni sikerekre, elismerésre és kielégülésre törekszik. Az ember így elszigetelôdött, elidegenedett, és hadilábon áll a saját világával. Mindez azért következett be, mert szem elöl tévesztette az alapvetô igazságot. A megvilágosodás így azt jelenti, hogy felül emelkedve ezen a korlátolt egyénképen, az ember visszatér ahhoz az alapegységhez, amely mindig természetes lényet alkotta, és felismeri az abban rejlô fényt.
Ezért, nem egyszerûen arról van szó, mint azt a nyugati gondolkodásmód sugallja, hogy az embernek ahhoz, hogy nagyobb fejlettségi szintre jusson, megfelelô tudásanyagot kell magába szívnia, és ezzel adekvát eredményeket kell elernie. A probléma lényege inkább az, hogy az ember - minden ferdítés nélkül - az igazságot olyannak ismerje el, amilyen az valójában. Egy magasabb tudatállapotban világosabban érzékeljük a világegyetemet, és saját helyünket az Univerzumban.
A megoldás tehát az érzékelés szintjén jelentkezik. Érzékelô képességünk az idegrendszerünk érzékenységének a függvénye. A jógik évezredeken át különbözô technikákkal kísérleteztek az idegrendszer funkcionális hatósugarának kiterjesztésére azért, hogy így kiterjesszék a tudatot. Ezekbôl a kísérletekbôl fejlôdött ki a jóga tudománya.
A megvilágosodás visszatérés ahhoz a Forráshoz, amely létrehozott téged; úgy, hogy tudatára ébredsz energiád Forrásanak, és eggyé válsz ezzel a Forrássa! Az életerô bolygónkra valahonnan a Tejút közepérôl érkezik. Olyan ez, mintha képzeletben bekapcsolnál egy színes TV-t, és agysejtjeiddel érzékelnéd a hatalmas Tejutat. Ha egyszer kapcsolatba kerültél ezzel az energiával, és viszszatértél ebbôl a kiterjesztett állapotból, már soha nem leszel ugyanaz az ember, aki azelôtt voltál.