Eredetileg az egyterû irodák terjedésének kezdetén a cél nem csak a gazdaságosság volt, hanem az is, hogy a dolgozók többet kommunikáljanak egymással. A kommunikáció mennyisége valóban nôtt, azonban a minôsége nem javult, tehát bár többet kommunikálnak a kollegák, nem feltétlenül a munkával kapcsolatosan teszik azt. Az együttmûködést az összezártság miatt kialakuló több konfliktus akadályozza, jóval több kompromisszumra van szükség.
Az egyterû irodák legnagyobb hátránya a koncentrációt nagy mértékben zavaró zajok, és az, hogy megszûnik az intim szféra a munkahelyen. Folyamatosan látják egymást, és egymás munkáját a dolgozók, amely szórt figyelmet, idegességet és fokozottan egyenetlen munkatempót eredményezhet. Kölcsönhatásban vannak egymással a kollegák, egyértelmûen kitûnik, hogy ki hogy dolgozik, mennyit pihen, és ez átragadhat a többiekre is.
Vannak, akik félnek a nagy, nyüzsgô terektôl, számukra kevésbé optimális az egyterû iroda, szeparált, biztonságos munkaállomásra van szükségük ahhoz, hogy el tudják végezni a feladataikat.
Mit tehetünk?
Figyeljünk oda egymásra, csendben, a többieket nem zavarva dolgozzunk!
A fülhallgató, illetve zenehallgatás a segítségünkre lehet zaj esetén.
Ne hagyjunk nyitva a számítógépünkön olyan oldalt, levelezést, amelybe nem szeretnénk, ha mások betekintést nyernének, amíg távol vagyunk egy kis idôre az asztalunktól!
Magánbeszélgetéseinket személyesen, és telefonon is a kollegáktól távolabb intézzük, ezáltal tekintettel lehetünk a munkafolyamatra, és a saját privát szféránkat is védjük.
A vezetôk részérôl különös figyelmet igényel, hogy a kollegákat ne egymás füle hallatára minôsítsék, tapintatosan, négyszemközti beszélgetés során tegyék azt.
Az ideális kommunikációt a célzottan összehívott, hatékony meetingek biztosítják.