Elnyomott férfiak?

A korábbi bejegyzésem â?? Hölgyeim, ébresztô! â?? kapcsán volt néhány érdekes beszélgetésem, ami a téma továbbgondolására késztettek.


 



Van, aki azt gondolja, hogy a férfiak már-már szinte el lettek nyomva bizonyos szempontból, más hölgy pedig lelkes férfi védelmezônek tartja magát.



 



Az egészen biztos, hogy olyan szintû elnyomásról messze nem beszélhetünk, mint a nôk esetében, de túlzásokat találni bôven. Ennek oka részben az inga effektussal magyarázható, ami egyik szélsôséges pozícióból elôször egy másik szélsôséges pozícióba fog áttérni, mielôtt beáll az arany középút. Vélhetôleg a férfi és nôi szerepek egyensúlyának keresése zajlik most.



 



Akárkivel beszélgettem is, abban mindenki egyetértett, hogy hatalmas nyomás nehezedik a férfiakra manapság. És igen, a nôkre is. De mi változott meg ennyire?



Ha egy mondatban kellene válaszolnom erre a kérdésre, a következô lenne: A közösség hiánya.



 



A családok ugyanis manapság annyira elszeparálódtak, a nagyszülôk sok esetben távol vannak, nincsen segítség. Mindent a párnak magának kell megoldania. A férfiak korábban ugyanúgy nem voltak markánsabban jelen a hétköznapokban, hiszen vadásztak, földet mûveltek, dolgoztak a gyárban. Tehát ez semmit sem változott. A nô még sem volt egyedül, mert ott volt körülötte a közösség: a többi nô és az idôsek.



 











 



Ami pedig most történik, hogy elvárják a férfiaktól, hogy egy egész közösség szerepét pótolják. Ugye nem szorul magyarázatra, hogy ez lehetetlen?



 



Úgy tûnik, a megoldás, ha a közösségek – más formában – újraépülnek. És ebben a nôk ismét élen járnak, azt látom a környezetemben. Az online világ épp ezt a szeparációt képes feloldani, ha jól használják. A nôk online csoportokban osztják meg egymással tapasztalataikat, biztatják és támogatják egymást, mûködik a bizalom. Sok esetben, ha a távolság nem akadály, kilépnek az éterbôl a térbe és személyesen folytatódnak a kezdeményezések. A problémákra sokkal könnyebben és gyorsabban találni megoldásokat.



 



Nem állítom, hogy mindenki, aki körülnéz hasonló dolgot lát maga körül.  Mivel én magam is ezt az utat járom, nekem szinte természetes. Éppen ezért, és a számtalan pozitív tapasztalatomnak köszönhetôen én alapvetôen optimista vagyok. A lehetôség adott, aki szeretne, tud vele élni.



 



Tehát, Hölgyeim! Ismét Nálatok a labda!