A férfi megjelenése életünkben szinte valamennyiünket sebezhetôvé tesz. A társas kapcsolatok elismert szakértôje, Dyalle Deanna Schwartz értékes tudással ajándékoz meg bennünket: a „Minden férfi disznó, amíg az ellenkezôje be nem bizonyosodik” címû könyvében ugyanis felfedi, mit is akarnak valójában a férfiak a nôktôl, és hogy a nôk közül sokan mit meg nem tennének, csak hogy párjuk kedvében járhassanak. Dyalle tanfolyamain és csoportterápiás foglalkozásain arra tanítja a párokat és az egyedülállókat, hogy másképp viszonyuljanak a férfiakhoz és a társas kapcsolathoz, és igyekezzek gazdagabbá, színesebbé tenni életüket.
Mi harcoljuk ki a csalódást
Az egyik alapvetô különbség férfi és nô között, hogy a férfiak próbálják minél inkább leegyszerûsíteni a kapcsolatot, míg mi nôk pedig próbáljuk minél bonyolultabbá tenni. Az egyik legalapvetôbb problémánk, hogy hajlamosak vagyunk már az elsô pillanattól kezdve túlságosan komolyan venni a férfit – véli a kapcsolatok szakértôje. Mivel társas lények vagyok, ezért nehéz tudomásul vennünk, azt a tényt, hogy ha a férfi élvezi a társaságunkat, attól még nem feltétlenül akar randizni velünk. Attól, hogy szépeket mond, még ne vegyük biztosra, hogy újra találkozni akar velünk. Túl sokat olvasunk ki a férfiak reakcióiból, minden apró kijelentésnek hatalmas jelentôséget tulajdonítunk. Épp ezrét mi, nôk egy kellemes randevú után körbetelefonáljuk a barátnôinket, mindent részletesen kitárgyalunk, és tervezgetni kezdjük a közös jövôt. A férfi ezzel szemben nem tesz semmit, hiszen ô egyszerûen csak jól érezte magát. Mivel túl komolyan veszünk minden pozitív dolgot, amit a férfiak csak mondanak, így lényegében mi harcoljuk ki magunknak a csalódást. Sok férfi egyszerûen csak élvezi a nôk társaságát és kész. Mi meg annyira vágyunk már valakire, hogy túl komolyan vesszük, amikor még alig tudunk róla valamit. El kellene engedni magunkat és csak élvezni a helyzetet. Úgy gondolni a másikra, mint valakire, akinek a társaságában jól érezhetjük magunkat, és nem úgy, mint a jövendôbelinkre. Így nem lennének csalódásaink!
Vérmes reményeink
Nem titok, hogy a férfiak gyakran csak a pillanatnak élnek, s nem érdekli ôket más, csak a szórakozás- nem ettôl lesznek disznók. El kell fogadnunk a tényt, hogy ha egy férfi lelkesnek is tûnik a megismerkedéskor, abból nem következik, hogy akar is valamit. Nekünk pedig nem szabad, pontosabban szabadna vérmes reményeket táplálni olyan valami iránt, ami még nem létezik. Mert valljuk be, hogy egy beszélgetés az még nem kapcsolat. Ezért nem keverhetjük össze a reményeinket a valósággal: nem szabad túl sokat kihallani a férfi szavaiból, mert könnyen félreérthetjük a szándékát. „Ha nem vesszük komolyan a másikat, míg erre érdemesnek nem bizonyul, még mindig jobban járunk, mintha beleélnénk magunkat az egészbe, aztán pedig el kell viselnünk a csalódást, hogy olyasvalakibe botlottunk, aki túlságosan is könnyen gondolja meg magát” – írja Daylle Deanna Schwartz a könyvében.
Megbocsátásaink
A másik nagy hibánk azon túl, hogy nem tudjuk elengedni magunkat, hogy hihetetlen hamar megbocsátunk. Amikor már kiforrott, vagy kiforróban van valami, azaz fel tudunk mutatni egy potenciális férfit, akit MI érdekelünk, akkor hajlamosak vagyunk szemet hunyni a füllentéseik felett. Épp ezrét minden gond és baj homályba vész egy szál virág láttán, egy kedves szó hallatán vagy egy kis gyengédségért cserébe. Aztán a tüske mégis bennünk marad, pedig mi vagyunk azok, akik elolvadunk az elcsépelt bókoktól, egy kedves mentegetôzéstôl vagy egy gyengéd érintéstôl. Azon viszont érdemes elgondolkoznunk, hogy ilyenkor tényleg ôk a disznók, vagy mi vagyunk balekok? Egy nô, ha odavan egy férfiért, szinte mindent megtesz érte: többek között mos, fôz és takarít, lábujjhegyen jár, vagy akár szellemként lépdel a lakásban, hogy ne zavarja a potenciális hímet. Mivel mi vagyunk azok, akik szépen elkényeztetjük ôket, így ne is csodálkozzunk, ha elkényeztetett kisfiúként viselkednek. Higgyük el, hogy nem fognak jobban függeni tôlünk, ha mindent megteszünk: sem a házimunkával, sem pedig a pitizéssel nem lehet szeretetet kicsikarni! S hiába kiálltjuk világba, hogy mi igenis kedvességbôl, szeretetbôl teszünk meg neki (és helyette) mindent, de ha ô ezt megszokja, azzal hosszú távon csak magunknak ártunk. A férfiak egyébként hamarabb elfogadják azt a nôt, aki önálló, mint azt, aki pincsikutya…
Riadó
Vágyunk a tökéletes párra, azonban lássuk be, ilyen nincs. Nem létezik, hogy egy másik emberi lény minden tekintetben megfeleljen az elvárásainknak, és ha ezt nem tudjuk elfogadni, folyton csak csalódni fogunk. Megcsókolhatunk mi ezer békát is, nem fog átváltozni herceggé. Attól viszont nem lesz egy férfi disznó, hogy nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy szerintünk csinálnia kéne. Épp ezért ne akarjuk megváltoztatni a másikat. Ha állandóan a férfi megreformálásán fáradozunk, ahelyett hogy elfogadnánk ôt olyannak, amilyen, mi magunk fogunk belefásulni a kapcsolatba. Vagy mielôtt ez megtörténne, sikeresen elüldözzük ôt. A férfiaknak attól még nem kell megváltozniuk, mert nekünk pontos képünk van arról, milyennek is kellene lenniük. Ha nem akarunk csalódást magunknak, akkor állítsuk fel a riadó rendszerünket: ha néhány randi után egy papírra feljegyezzük, hogy mennyi idôt- és energiát ölünk bele, abba, hogy a barátainknak panaszkodunk RÓLA, mennyivel kevesebbet alszunk, mert azon agyalunk, hogy mi borit ki VELE kapcsolatban, mennyi erôfeszítésünket emészti fel, hogy eldöntsük, mi legyen VELE – akkor szembesülünk a valóval. Egy olyan mérleget kapunk, amit nem is gondolnánk át akkor, ha leírva nem látnánk. Figyeljünk tehát a jelekre, amelyek ott vannak:
-Ne keressünk helyette kifogásokat – a mentségekre nincs mentség
-A szeretet azt jelenti, hogy nem elég annyit mondani, hogy sajnálom – ez a szócska nem törli el a fájdalmakat.
-Pedig olyan rendes fickó – ez a frázis szolgál az egyébként negatív viselkedési normák mentegetésére.
-Olyan csodálatos lenne, ha – az álmok és a jó szándék, kevés egy jó kapcsolathoz.
-Tudod te, mi van odakint – sokan azért mennek bele egy-egy kapcsolatba, mert úgy gondolják, inkább ez, mint a semmi.
-Te ezt nem értheted – ezzel a kijelentéssel bizonyosodik be, hogy nem olyannak látjuk ôT, amilyen a valóságban.
El kell ismerni, hogy valóban sok disznó rohangál odakint, de ezek javarészét mi teremtjük, és mi hagyjuk, hogy ilyenek legyenek. Lássunk a tettek és szavak mögé, és a nehéz pillanatokban mondogassuk magunkban, hogy minden férfi disznó, míg másnak nem bizonyul. Mert sokan bizonyítják az ellenkezôjét…