Általában erõs az ízük, fõleg levesek, pörkölt, párolt ételek, raguk és egyéb fõtt ételek ízesítésére, és sütéshez használjuk õket. Az édesebb, nem annyira erôteljes ízû salátahagymákat nyersen salátákba használhatjuk. A római katonák, és a piramisok építésében részt vevô rabszolgák minden nap megkapták fokhagyma-fejadagjukat.
Napjainkban számos nemzeti étel elmaradhatatlan alapanyaga, fô ízesítôje.
A metélôhagymáról (snidling), már 4000 éve említést tettek Kínában. Jellegzetes ízét a hagymaolaj adja. Akár konyhaablakban is nevelhetô, és csíranövényként is kiváló. Legjobb ollóval aprítani. Hogy íze minél jobban érvényesülhessen, csak a fôzés végén adjuk az ételhez. A metélôhagyma ételre szórva étvágygerjesztô és emésztést serkentô hatású. Vértisztító és érelmeszesedést gátló tulajdonságáért gyógynövényként is használják.
A fokhagymát több ezer éve ismerik, és gyógynövényként használják. A fokhagyma egyike a legfontosabb fûszernövényeknek, a magyaros ételek elengedhetetlen ízesítôje. Nem magyar specialitás azonban, mert az egész világon termelik és fogyasztják. A népi gyógyászatban igen sokféle alkalmazási módja ismeretes. A fokhagyma rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, segít megelôzni az érelmeszesedést, fokozza az emésztôrendszer, az epe és a máj mûködését, fertôtleníti a bélrendszert. Rendkívül erôs antibakteriális hatása van. Régi mondás, hogy a tartós egészség feltétele naponta egy vöröshagyma, két gerezd fokhagyma és három alma.