Minden probléma egyedi feltárást, egyéni megoldást, és nagyon szeretetteljes, elfogadó hozzáállást kíván. Nem cimkézhetjük, skatulyázhatjuk be a személyt, akivel kapcsolatban megváltozott valami, és ezáltal úgy tûnik, hogy segítséget igényel. Maga a személy továbbra is szerethetô kell, hogy legyen. Maga a viselkedés, probléma nem a személy szerves része, gondolatban le kell választanunk a két tényezôt, és úgy kezelni, hogy a segítséget igénylô ne érezze magát megbélyegezve.
Gyerekeknél ez különösen fontos, hiszen hatványozottan fogadnak be mindent, amit a számukra mindenható szülô mond és tesz.
A megerôsítés, dicséret mindig, mindenkinél elfér, viszont az elmarasztalás, verbális agresszió komoly károkat okozhat.
Tanácsos kerülnünk a "mindig", "soha", "állandóan" szavakat, mert az általánosítás torzítja a valóságot, és a hallgató igazságtalanságként élheti meg, amit hall.
Elôfordulhat, hogy kilátástalannak tûnik a helyzetünk, és egyedül nem találjuk a megfelelô utat. Néha nehéz kérni, bátorság kell ahhoz, hogy kimondjuk, segítséget szeretnénk igénybe venni. Viszont megoldás mindig létezik, a felismerés az elsô lépés a megoldás felé vezetô úton.
Írta:
Csizmadia Dóra
diplomás pszichológus
Csizmadiadora.hu
Nôi-lélek.hu