1. Pedig van valami sokkal fontosabb, ami eszünkbe se jut.
Nemcsak azért szeretünk valakit, amilyen, sem pedig amiatt, hogy ki és mi ô. Hanem amiatt az érzés, és belsô állapot miatt, ami megszületik bennünk az ô jelenlétében, és csak és kizárólag akkor, amikor pont ô van ott, vagy pont ôrá gondolunk. Ez a magyarázat a sokszor ésszerûtlen, irracionális szerelmekre is, amikor ellenállhatatlanul bele szeretünk valakibe, akibe "nem kéne"– mert csak ô tudja kiváltani bennünk azt a bizonyos bensôséges, korlátlan szabadságot nyújtó hatást.
(Szentpéteri Julianna, EMK kommunikációs tréner, mediátor)
2. A szerelemben a kivetítés is benne van. Az, akibe beleszerettem, azokra a részeimre emlékeztet, amelyeket elhanyagoltam, amikre nem figyeltem oda. Feladatom tehát az lenne, hogy azt, amire a másik engem emlékeztet, magamban tudatosan észre vegyem és kifejlesszem. Csak ezután alakulhat a szerelem szeretetté.
(Wilfried Nelles)
3. A szeretet annyi, mint a valóság elfogadása olyannak, amilyen. A másik ember elfogadása olyannak, amilyen, és ez egyúttal önmagam elfogadása olyannak, amilyen vagyok. Nagyon félünk, hogy a szeretetnek átadjuk magunkat, mert attól tartunk, hogy teljesen kiszolgáltatottak és függôk leszünk. De ez nem így van. Egy bizonyos szintig kiszolgáltatjuk ugyan magunkat, mert a szeretet olyan, hogy amit a másik tesz, vagy átél, az bennünket is megérint. De függôk csak akkor vagyunk, ha a szeretetünkért cserében elvárunk bármit, ami olyan, mint egy ellenszolgáltatás.
(Wilfried Nelles, Hellinger-terapeuta)