Az álmok az istenek segítô szándékú üzenetei – vélték hajdan az egyiptomiak. Gilgamest, a babiloni királyt is ezen az úton értesítették az égiek, hogy gonosz dolog sanyargatni férfi alattvalóit, fôleg, ha éjjelre a feleségüket is kölcsönveszi. Ez a legrégibb ismert, agyagtáblára leírt álom. Ugyancsak isteni látomás jelent meg álmában az ôsmagyar turul-eredetmonda szerint Emesének, Ügyek vezér feleségének. Egy turulmadár szállt le rá, s teherbe ejtette; méhébôl forrás fakadt, s megsejtette, hogy dicsô királyoknak lesz az anyja. Látomása rabul ejtette, így a megszületô fiát elnevezte Álmosnak. (Az almus szó latinul azt jelenti: szent.) Szent Ágoston viszont viaskodott álmaival, szégyellte ôket, mivel életének azt a korszakát idézték, amikor kicsapongóan élt és nem gondolt a megtérésre. Csoda-e, hogy mások is akadtak, például Luther Márton, akik az ördög mesterkedésének tartották az álmokat?
Az álomfejtés a középkorban vált veszélyessé, mivel boszorkányságnak tartották, s hamar máglyára juthatott a mûvelôje. Freud viszont az 1800-as évek végén úgy gondolta: „Az álomfejtés az a királyi út, amellyel a szellem tudattalan mûködése megfejthetô.” Miután a híres neurológus-pszichiáter fellebbentette a fátylat az álmok titkáról, úgy látta: azokban fôleg kielégítetlen, elfojtott szexuális vágyaink jelennek meg – szalonképes formában, de még így is megbotránkoztató elemekkel. Érdekes módon nemcsak az ember lát álmokat, hanem jellemzô ez más melegvérû gerincesekre is. Freud elmélete szerint a macskák valószínûleg egerészésrôl, a libák meg kukoricáról álmodnának – bár eddig még egyikük se számolt be róla…
Álmunkban magunkkal beszélgetünk, csak éppen képekben. A kiadós alvás segít legyûrni a napi gondokat-bajokat, lezárni a múltat, méghozzá kíméletesen: ha valaki megbántott, vérig sértett minket, akkor általában nem ô „kísért” álmainkban, hiszen talán nyugtalanul felriadnánk, ha¬nem egy hozzá hasonló, de még elviselhetô személy. Megesik azonban, hogy a nagy megrázkódtatásokon átesett áldozatok éjszakáról éjszakára újraálmodják a megrendítô jeleneteket. A tudósok úgy vélik, ilyenkor az álom nem tudja ellátni a feladatát, nem képes „hatástalanítani” és a feledés homályába küldeni a nyugtalanító emléket. Az alváskutatók megbecsülték: egy 70 éves ember átlagosan 23 esztendôt alszik át, s ebbôl nagyjából 6 éven át álmodik.
Az éjszakai pihenés azért is rendkívül fontos, mert a szervezet ekkor tartja karban az immunrendszert, újítja meg a szöveteket, raktározza el az energiát – s az álom pedig egyfajta lelki „salaktalanítás”. Ezzel függhet össze, hogy sokak szerint az éjszaka képei – a maguk szimbólumaival – elôre jelezhetik a betegségeket. A régi görögök olyannyira hittek az álmok gyógyító erejében, hogy több száz templomban a páciensek – hosszas tisztulási szertartások után – rituális alvásra hajthatták a fejüket. Az se zavarta ôket, hogy a szentély padlóján kígyók tekergôztek – ôk leheveredtek a földre és elszundítottak.
Egy biztos: álmodni egészséges, és tán még a rémálmok is a lelki nagytakarítást szolgálják. A magyar származású angol író, Tibor Fischer például így cselezi ki a stresszt és a felesleges aggodalmakat: „Amikor nagyon elegem van mindenbôl, öntudatlanságba menekülök: elalszom. Egy fillérbe sem kerül, s mire fölébredsz, addigra akár meg is változhat a helyzet.”
Éjszakai sugallatok
„Nem történik olyan, amit ne elôzne meg egy álom” – állapította meg a Pulitzer-díjas Carl Sandburg, aki megírta a merénylô golyójától elhunyt amerikai elnök, Abraham Lincoln (1809–1865) életrajzát. Nem csoda, hogy a szerzô hitt a jósló álmokban, hiszen Lincoln is megálmodta a saját halálát. Errôl másnap beszámolt a testôreinek. Miután lefeküdt, hangos zokogást hallott, majd amikor teremrôl terembe járva megkereste a hang forrását, megrendítô látvány fogadta: egy ravatal elôtt állt. Megkérdezte az egyik katonától, ki halt meg a Fehér Házban. Az elnök – szólt a válasz –, egy merénylô ölte meg. Lincoln rémálmát mégsem vették komolyan, mivel búskomor embernek ismerték, s úgy gondolták, megint csak valami kitalált morbid történettel jött elô. Másnap este a színházi páholyban pedig valóban eldördült a gyilkos lövés – s a testôre nem állt az elnök mellett…
Egyesek természeti katasztrófákat, má¬sok közeli hozzátartozóik végét sejtik meg álmukban, de az álmok ennél derûsebb dolgokat is képesek elôrevetíteni. A mûvészek gyakran ihletet merítenek a pihenés közben látott képekbôl, sôt a világhírû rendezô, Ingmar Bergman elmondta: jó elôre kockáról kockára megálmodta egyik filmjét. Egy in¬diai matematikus pedig azt állította, hogy remek ötleteit álmában egy hindu isten sugallja neki. A hadvezérek is számíthattak efféle segítségre: Hannibált álmában az istenek színe elé idézték, s Jupiter, a római isten adott rá parancsot, hogy megtámadja Rómát.
Elias Howe, a varrógép feltalálója éjszakai pihenése közben jött rá, hogyan is tökéletesíthetné a szerkezetet: álmában vad táncot járó bennszülötteket látott, akik lándzsákkal szurkálták a földet. Fegyverük végén apró lyuk volt – innen jött az ötlet, hogy hova is kéne befûzni a cérnát a varrógép tûjén.
Friedrich August Kekulé német kémikus állítólag úgy fejtette meg a benzol molekula felépítésének titkát, hogy álmodozva szemlélte a kígyóként tekeredô, ficánkoló szénláncot. Az egyik forgó kígyócska a saját farkába harapott, így ráébredt: a benzolban a szénatomok gyûrûket formáznak. A tudós tanácsa: „Álmodjunk többet, s akkor talán rátalálunk az igazságra!"