A zen gyökerei egészen az indiai buddhizmusig vezetnek vissza, bár ott nem képezi a buddhizmus egy önálló ágát. Neve a meditáció szanszkrit megfelelôjébôl (“dhyāna” (ध्यान) származik. Ez a szó a kínai nyelvbe úgy került be, mint chán (禪, egyszerûsített ç¦?; magyar ejtése és gyakori írása: csan). Késôbb, Koreában a seon, Vietnamban a thiền, míg Japánban a zen nevet kapta. (Megjegyzendô, hogy a chan, seon, thien, és zen pusztán a közös kínai karakter különbözô kiejtései. Tanításaik ugyan több pontban is különbözhetnek, de alapelveik azonosak.)
A hagyomány szerint a zen alapjait Kínában rakta le egy indiai buddhista szerzetes, Bódhidharma (Japánban Daruma Daisi, Kínában Da mo; Bódhidharma a Chola dinasztia harmadik hercege volt, a Kanchipuram déli részét uraló észak-indiai Chola-ág leszármazottja).
Kásjapának, Buddha tanítványának 28. reinkarnációja volt. A korai források szerint i. sz. 520 körül hajózott a dél-kínai Liang királyságba, ahol kinyilatkozta, hogy az önzô céllal véghez vitt jócselekedetek haszontalanok a megvilágosodás eléréséhez. Ezek után egy Luoyang melletti kolostorba vonult Észak-Kínában, ahol a legenda szerint kilenc évet töltött meditációval egy sziklafal elôtt. Tanítványokat csak ezután fogadott. Késôbb a kínai Henan provincia Deng Feng megyéjében hunyt el, a Sung-hegy Shaolin Templomában (嵩山å°?æ??寺).
Késôbb Kínában tanuló koreai szerzetesek vitték tovább hazájukba a chant, amit addigra már átitatott a kínai taoizmus és kisebb részben a konfucianizmus(Konfuciusnak közel 2000 életvitelre vonatkozó szabálya aztán sok modern államalakulatnak is az alapja lett). Koreában a seon (ejtsd: szon) nevet kapta (amit nyugaton néha hibásan soenként is említenek).
Fontos megjegyeznünk, hogy a chan, a seon, és a zen elkülönülten fejlôdött hazájukban, és mára mindegyiknek önálló identitása alakult ki. Ugyan Kínában, Koreában, Japánban, és másutt is a családfák közvetlenül Bódhidharmától erednek, vitathatatlanul kialakultak hitbeli és gyakorlati különbségek.
A japán rindzai zen filozófus, Szudzuki Daiszecu megfogalmazásában a gyakorlás célja a szatori, azaz a megvilágosodás. Ami azonban az indiai buddhistáktól igazán megkülönböztette a kínai, koreai, és japán zen buddhistákat, az a gyökeresen különbözô életmódjuk volt. Indiában fennmaradt a koldulás szokása, míg Kínában a társadalmi körülmények egy kolostori rendszer kialakulását segítették elô, amiben az apát és a szerzetesek egyaránt hétköznapi feladatokat végeztek. Ilyen volt a földmûvelés, ácsolás, építészet, háztartás, adminisztráció, és a gyógyítás gyakorlása. Következésképpen a zen által keresett megvilágosodásnak meg kellett felelnie a mindennapok okozta frusztráció támasztotta elvárásoknak.
Napjainkban a rindzai, a szótó, és az óbaku iskola létezik Japánban. A rindzai iskola szellemi alapjait a kínai Linji (japánul Rindzai) tette le, amit aztán 1191-ben Eiszai honosított meg Japánban. A szótó iskolát Eiszai tanítványa, Dógen hozta létre, a kínai caodongot alapul véve. Az óbaku iskolája pedig a 17. században jelent meg, egy Ingen nevû kínai szerzetes közvetítésével.
Néhány kortárs japán zen tanító, mint Harada Daiun és Szudzuki Sunrjú, éles kritikával illetik a japán zent, mert szerintük az nem más, mint üres rituálék rendszere, nagyon kevés olyan követôvel, aki elérte a megvilágosodást. Állításuk szerint napjainkra majdnem mindegyik japán templom apáról fiúra szálló családi vállalkozássá vált, ahol a pap feladatai nagyrészt a temetések levezetésére korlátozódnak.
A zen és a buddhizmus
Egyes japán zen szektákat és tanítókat a második világháborúban kicsúcsosodó japán militarista nacionalizmusban vállalt tevékenységéért is ért kritika.[1]
A zen a buddhizmus egyik ága, és mint ilyen, gyökerei mélyen Buddha tanításáig nyúlnak, kínai fejlôdésére utalnak azonban taoista és konfucianista vonásai. A zen ág önmagát a Buddha Szív Iskolának nevezi, és leszármazását egészen Buddháig vezeti vissza. Gyakran a szútrák mindennapi recitálása során felsorolják az iskola átadási vonalát, felsorolva az összes „dharma ôst”, és a zent továbbadó tanítókat.
A zen a buddhizmus északi ágának, a mahajánának a része. Ebbôl adódóan számos ponton különböznek szokásai, gyakorlatai a déli theravada ághoz képest.
A zen nyitottságának köszönhetôen a nem buddhisták körében is népszerûvé vált, különösen Ázsián kívül. Mivel a zennek nem létezik hivatalos kormányzó testülete, szinte lehetetlen bármilyen hiteles leszármazási ágat is „eretneknek” minôsíteni. Az alapelv az, hogy bármilyen hiteles zen iskolának vissza kell tudnia vezetnie tanítóinak leszármazását Japánba, Koreába, Vietnamba, vagy Kínába.
Az öt szabály
A Tan Kapuja Zen Közösség szerinti fogadalomtétel |Kidolgozta Dobosy Antal 1987-ben
1. Az élet megóvása (ahimszá)
Az élet tiszteletben tartása. Az élet legmagasabb, legszentebb értelemben való tiszteletben tartása. Az élet, a lét tisztelete, védelme, megóvása, gondozása, fenntartása, adása és teremtése.
-az emberi lét megóvása,
-az emberiség megóvása,
-a nép, a nemzet, a közösség megóvása,
-a család megóvása, védelme, gondozása,
-a társ védelme és tiszteletben tartása,
-magam védelme és megóvása,
-az élôlények védelme és megóvása,
-a természet védelme, gondozása és megóvása,
-a környezet védelme, gondozása és megóvása,
-a kultúra védelme, gondozása és megóvása,
-az összhang védelme, teremtése, fenntartása és megóvása,
-a szabadság védelme, teremtése, fenntartása és megóvása.
2. A közösség védelme (asztéja)
A közösség tiszteletben tartása. A közösség legmagasabb, legszentebb értelemben vett tiszteletben tartása. A másik ember, a társas lét, a közösség dolgainak, tulajdonságainak, véleményének, viszonylatainak, tulajdonságainak, szabadságának tiszteletben tartása.
Nem szabad elvenni erôszakkal, erôvel, a másik ember önkéntessége, szándéka nélkül:
-lehetôségektôl megfosztani, korlátozni szabadságát,
-elvenni bizalmát, hitét, tulajdonát, világnézetét,
-fenyegetni, megfélemlíteni, retorziót alkalmazni,
-tetteiben megakadályozni,
-változásra, cselekvésre kényszeríteni,
-befolyásolni képességeit, véleményét, manipulálni valamire,
-beavatkozni viszonyaiba,
-kihasználni valamire, rovására elônyt szerezni
-kölcsönösség, a kölcsönös adás, a másik szerintiség, a másik figyelembe vétele,
-egyforma jogok tisztelete: az élethez, a szabadsághoz, véleményhez, szemlélethez,
-a közösséget romboló, deviáns viselkedéstôl való tartózkodás, stabilizációra való törekvés,
-a társas lét tisztelete, hagyomány, társadalmi lét, emberi közösség elfogadása, megóvása.
3. A megismerésre való törekvés (brahmácsájra)
A megismerés tiszteletben tartása. A megismerés legmagasabb, legszentebb értelemben való tiszteletben tartása. A megismerés, a törekvés, a tanulás fontossága, az embernek a világhoz való viszonya, a lehetôségek kutatása, az elkötelezettség fontossága, az önépítkezés, az önátalakításra való irányultság.
-tanítványi hozzáállás a világhoz,
-megismerésre való törekvés,
-önmegismerésre való törekvés,
-önátalakításra való törekvés,
-minden helyzetet, alkalmat megismerésre, tanulásra használni,
-mindenben és mindenkiben az értékest keresni és megtalálni,
-az emberi szellemiség, szellemi kultúra, szellemi hagyomány elismerése, tiszteletben tartása,
-egy eszme, világszemlélet, ideológia elfogadása és követése,
-a követett eszméhez tartozó közösséghez való tartozás,
-a követett eszme mestereitôl való tanulás,
-a követett eszme kutatásához, építéséhez, továbbfejlesztéséhez, alkalmazásához való hozzájárulás,
-a követett eszme megvalósítására való törekvés.
4. Az igazságban való lét (szatja)
A magam tiszteletben tartása. A magam legmagasabb, legszentebb értelemben való tiszteletben tartása. Az egyéni életet az igazságnak rendeli alá. Az igazságnak megfelelôen élni és cselekedni.
Életvitelemben, tetteimben és kifejezôdéseimben érvényesüljön:
-az igazsághoz való ragaszkodás, a megfelelés,
-az igazságnak megfelelôen kifejezôdni, közölni,
-érvényes elveimet kifejezésre juttatni,
-elveimnek megfelelôen beszélni,
-a valóságot, a tényeket nem elferdíteni, elfedni,
-ôszintének, beismerônek lenni magamhoz,
-magamat adni mások számára (ôszinteség máshoz),
-magamat nem becsapni, elferdíteni, eltúlozni,
-magamat nem becsapni, megtéveszteni,
-a nem ôszinteség általi elôny szerzésérôl lemondani,
-az élelmességrôl való lemondás,
-a valóság és igazság összhangban tartása.
5. A tudat tisztán tartása (szúrámatta)
A tudat tiszteletben tartása. A tudat legmagasabb, legszentebb értelemben való tiszteletben tartása. A tudatosság, a tiszta tudat megtartása és fenntartása. A józan ítélôképesség, az elfogulatlan megismerô képesség, a befolyásoltság nélküli gondolkodás és értelmi képességek megtartása, védelme, megóvása, gondozása, fenntartása, adása és teremtése.
Olyan belsô életet élni, ahol érvényesül:
-a tudati tevékenységek önmagára alapulása
-eredeti tudati képességeim feltárulkozásának biztosítása
-tudati tevékenységeim spontán kibontakoztatása
-külsô tudatbefolyásoló és manipuláló eszközöktôl való tartózkodás
-tudatosság csökkentô eszközöktôl, szerektôl való tartózkodás
-a magam tudatának tiszteletben tartása
-a tudat tisztán tartása, higéniája
-a józanság, a tárgyilagosság elismerése
-az elfogulatlan megismerô képesség
-a gondolkodás, érzelem fontosnak tartása
-a figyelem és készenlétben levés képessége
-mindenfajta tudatfolyamat befolyásmentessége.