Ne hallgassunk a fogyasztói társadalom üzenetére, ne dobjuk el meggondolatlanul, ami értékes számunkra, merjünk erôfeszítéseket tenni, és megfontoltan dönteni!
Bármilyen emberi kapcsolatunk, ha úgy érezzük, hogy válságba kerül, az olyan lehet számunkra, mintha összedôlne a világ. Hirtelen mindent sötétnek látunk, és tehetetlennek érezzük magunkat. Valójában nagyon is sok mindent tehetünk, de a pozitív változás eléréséhez szükség van arra, hogy a másik fél se maradjon tétlen.
Ne hallgassunk a fogyasztói társadalom üzenetére, ne dobjuk el meggondolatlanul, ami értékes számunkra, merjünk erôfeszítéseket tenni, és megfontoltan dönteni!
A fogyasztói társadalomról gyakran hallunk. De gondoltuk-e, hogy emberi kapcsolatainkra is rányomhatja a bélyegét? Megszokjuk, hogy ha valami elromlik, gyorsabb és egyszerûbb, sôt költség- és energiakímélôbb kidobni és újat venni, mint megjavíttatni. Sokan e minta alapján kezelik a kapcsolataikat is. Ha egy kis probléma felmerül, máris inkább új partnert keresnek, hogy ne kelljen veszôdni a megoldás keresésével. Így azonban mint a pillangó virágról virágra szállnak, és nem tudnak megállapodni. Mégis van, aki szeretne tartós kapcsolatban élni. Ehhez viszont a problémamegoldás rögös útjára is rá kell lépni.
Minden kapcsolati probléma esetén elmaradhatatlan a kommunikáció. Természetesen elôtte összeszedjük a gondolatainkat, átgondoljuk a problémát, azonban ha nem hozakodunk elô vele, akkor hogyan várhatnánk a megoldását?
Ha szeretjük a párunkat (márpedig ezt feltételezem, hiszen együtt vagyunk vele), akkor hajlandóak vagyunk tenni érte. Érte, és magunkért. Mivel a legtöbb döntésünkrôl csak utólag derül ki, hogy helyes volt-e, érdemes átgondolni, hogy mitévôk legyünk.
Annyi bizonyos, hogy a vádaskodás, zsörtölôdés nem vezet célhoz. Ugyanez elmondható a "mindig", "soha" és "állandóan" szavakra, amelyek nem csak általánosítanak, hanem torzítják a valóságot, és a hallgató máris megbántva érzi magát, igazságtalanságként élheti meg, amit hall.
A konfliktusok során néha nehéz, mégis tiszteletben kell tartani a másik érzéseit. Az ô számára az a valóság, amit ô megél, a saját szûrôjén keresztül. Mindenkinek a saját maga igazsága a valódi, bár ez mindenki számára más és más.
Eltérô lehet a pár tagjainak szeretetnyelve, így lehet, hogy az egyikük nem érzi, hogy a másik szereti ôt, egyszerûen csak azért, mert más csatornán érkezik hozzá a szeretet kifejezôdése, mint amelyik számára egyértelmû.
Lehetséges, hogy féltékenység okozza a válságot, amely esetében az önbizalomhiányról, önértékelési problémákról érdemes elgondolkodni.
A kompromisszumok mennyisége, minôsége, az adni-kapni egyensúlya szülhet elégedettséget, de akár elégedetlenséget is.
Minden probléma esetén jó ha tudjuk, hogy nagy eséllyel visszahozható a korábbi állapot, illetve maga a viselkedés, a probléma nem azonos a személlyel, tehát a másik továbbra is szerethetô, míg egy adott viselkedés pedig nemtetszést vált ki.
A megerôsítés, dicséret mindig, mindenkinél elfér, viszont az elmarasztalás, verbális agresszió komoly károkat okozhat. A konfliktusok és kommunikáció, sôt a pár kapcsolata során mindvégig nem csak a kapcsolati minôséget emeli, de a nehézségeken is könnyebben átsegít az intimitás. A kedves szavak, mosoly, érintések, ölelés. Ezt számtalan kutatás, és saját szakdolgozatomban talált eredmények is alátámasztják. Hiszen ki ne tudná, hányféleképpen lehet mondani ugyanazt a szót, vagy mondatot, a nonverbális jelektôl, testbeszédtôl függôen? A kommunikációnak csak töredékét teszi ki a verbális közlés, legnagyobb részt a nonverbális jelzések a meghatározóak. Így ha más módon fejtjük ki a közlendônket, a másik féltôl más reakcióra is számíthatunk, attól függôen, hogy milyen nonverbális jeleket adunk le. A kommunikáció céljának elérése érdekében érdemes tudnunk, hogy az arckifejezés, hangsúly, hangszín, mozdulatok, de még a testtartás is számít.